Jövőkép, fegyelem, szenvedély, lelkiismeret

Jövőkép (vízió)

Az utóbbi évek vezetői szakkönyveiben egyre gyakrabban olvashattunk a jövőképről. Minden szerző hangsúlyozza, hogy a vezetésben, a dolgok jó irányba való haladásához elengedhetetlen a jövőkép, ami nem más, mint egy jövőbeli helyzet lelki szemeinkkel való meglátásának képessége.

Sok mindenről lehet jövőképünk: a vállalkozásunkról, a házunkról, a gyermekeinkről stb. A jövőképek közül viszont az önmagunkról, a saját életünkről és annak értelméről alkotott jövőkép a legfontosabb.

Sokszor hallottam fiataloktól és idősöktől egyaránt, hogy „én már elszúrtam”, „nekem már késő újrakezdeni”.

Legtöbben nem is vagyunk tudatában, hogy mennyi energiával és képességgel rendelkezünk. A mi kultúránkban nem tanítanak meg arra, hogy a saját és a mások képességeit felismerjük és értékeljük. Igen, a jövőkép nem csak arról szól, hogy elvégzünk feladatokat vagy megszerzünk dolgokat, pozíciókat, hanem arról is, hogy felismerjük a magunkban és a másokban rejlő lehetőségeket és értékeljük azokat.

Arról van szó, hogy igyekszünk őket megismerni, elfogadjuk őket, hiszünk bennük és segítünk nekik, hogy felfedezzék és felszabadítsák az önmagukban rejlő lehetőségeket. Ez nem kerül nekünk semmibe és mégis elképzelhetetlen pozitív eredményeket szülhet úgy a családunk, mint a kollégáink és az alkalmazottaink körében.

A magunkról alkotott jövőkép tisztázása többféle kérdéssel megközelíthető, ezek közül én egyet találok nagyon fontosnak:

A jövőképem megadja-e nekem azt az érzést, hogy értelme van az életemnek?


Fegyelem

Minden teremtés két lépésben történik: először az elménkben (a jövőképben), második lépésben a fizikai valóságban jön létre. A második lépés maga a fegyelem. Fegyelem alatt értjük azt, hogy nem menekülünk el a valóság elől, hanem felvállaljuk, elfogadjuk a tényeket és annak függvényében cselekszünk.

A fegyelmet sokan a szabadság korlátozásával azonosítják. A jövőkép nélküli fegyelem tényleg nyomasztó és lehangoló, erre a legjobb példa számomra a ’89 előtti „ideális helyzet”, amikor még volt fegyelem. Sok tanár ezt az időszakot sírja vissza ilyen szempontból. Sajnos, az a fajta fegyelem csak látszólagos volt és tényleg korlátozásokkal tartották életben.

Az igazi fegyelem azt jelenti, hogy hűséges vagyok valakihez vagy valamihez. Sajnos, ismerünk a környezetünkben is olyan üzletembereket, akik annak köszönhetik az üzletük összeomlását, hogy nem tudtak fegyelmezettek maradni, vagyis feláldozni a jelent a majdani jóért. De nem csak üzletembereknek szükséges a fegyelem, hisz mindannyian vezetjük kisebb-nagyobb sikerrel az életünket. Sok ember arra szűkíti le az élete vezetését, hogy kifogásokat keres. Ezek az emberek az összpontosítás és a fegyelem hiányában szenvednek, ezért számukra elkerülhetetlen a vereség.


Szenvedély

Egy olyan üzemanyag, ami a szükséges energiát adja ahhoz, hogy ne a probléma része, hanem a megoldás aktív résztvevői legyünk. Könnyű ezt mondani… gondolják sokan, de nézzük csak meg, hogyan tehetünk szert szenvedélyre.

A recept egyszerű:

SZENVEDÉLY = Egyedi adottságaink + Egyedi céljaink és szerepeink

Ehhez persze az szükséges, hogy megismerjük magunkat. Ha a cégünk olyan embereket vesz fel, akik szenvedéllyel képesek végezni a munkájukat, azokra nem kell majd felügyelni. Maguktól végzik el a munkát, mert a késztetés belülről jön. Engedje meg önmagának vagy alkalmazottainak, hogy felismerjék a szenvedélyüket és többet nem kell fegyelmezéssel és kontrollal töltenie az időt.


Lelkiismeret

A lelkiismeret megtanít bennünket arra, hogy a cél és az eszköz elválaszthatatlan egymástól. Machiavelli azt vallja, hogy a „cél szentesíti az eszközt”. Ezzel szemben Gandhi tanítását állítjuk fel, azt a hét dolgot, ami szerinte rombolóan hat ránk:
• Gazdagság, munka nélkül;
• Öröm, lelkiismeret nélkül;
• Tudás, jellem nélkül;
• Kereskedés, erkölcs nélkül;
• Tudomány, humanizmus nélkül;
• Imádás, áldozat nélkül;
• Politika, elvek nélkül.

A lelkiismeretről is sokat írhatnánk és mindannyian egyetértünk azzal, hogy ezek univerzálisak, tehát minden kultúrában, vallásban a lelkiismeret fontosságáról beszélnek, arról, hogy az ember akkor teljes, ha életét a lelkiismeretére építi. A jól ismert Tízparancsolat helyett most a Paradox Tízparancsolatot közlöm azzal a céllal, hogy bátorítsam magunkat arra, hogy lelkiismeretünk szerint éljünk.

A PARADOX TÍZPARANCSOLAT

1. Az emberek ésszerűtlenül, logikátlanul és önző módon viselkednek. Azért is szeresd őket!
2. Ha valami jót teszel, meg fognak vádolni azzal, hogy aljas önérdekből cselekedsz. Azért is tegyél jót!
3. Ha sikeres vagy, hamis barátokat és valódi ellenségeket szerzel vele. Azért is legyél sikeres!
4. Ha ma jót teszel, azt holnapra elfelejtik. Azért is tegyél jót!
5. A becsületesség és az őszinteség sebezhetővé tesz. Azért is legyél becsületes és őszinte!
6. A legkorlátoltabb, legfantáziátlanabb emberek is könnyedén lelőhetik a szárnyaló gondolkodású, fantáziadús embereket. Azért is ereszd szabadjára a fantáziádat!
7. A legtöbben a kisembereknek szurkolnak, de csak a nagykutyákat követik. Azért is harcolj néhány kisember érdekében!
8. Amit évekig építgettél, egy nap alatt lerombolhatja valaki. Azért is építkezz!
9. Az emberek segítségre szorulnak, de könnyen megtámadnak, ha tényleg segítesz nekik! Azért is segíts az embereknek!
10. Segítsd a világot legjobb tudásod szerint, és kiverik a fogadat! Azért is segítsd a világot legjobb tudásod szerint!


KENT M. KEITH

Függetlenül attól, hogy saját magadat vagy másokat vezetsz, a sikeres vezetés elsősorban a személyed integritásából (jövőkép, fegyelem, szenvedély, lelkiismeret) és a kölcsönös egymásrautaltság tudatosításából és elfogadásából fakad, nem pedig az erős, független uralkodásból és az alárendelésből, elnyomásból fakad.