Egy rövidebb szünet után újból itt vagyunk. Lassan lejár a szabadság és mindenki visszamegy a munkahelyére, ahol újból szembesül a vezetés kihívásaival (a sajátjával vagy a másokéval).
Nincs jó tapasztalatunk a vezetéssel kapcsolatban. Szinte kivétel nélkül mondhatjuk, hogy már az óvodából és az iskolából már magunkkal hozunk egy „csomag” rossz tapasztalatot a vezetéssel kapcsolatban. Már ott is megtapasztaltuk az ellentmondásokat a tanítottak és a példamutatás között.
Később pedig munkavállalóként vagy vállalkozóként sincsennek jobb tapasztalataink mivel a közhivatalokban és a magáncégeknél is szembesülünk a „botcsinálta” vezetők hatalomelvűségével és visszaéléseivel.
De mi is a vezetés? A kilencvenes években nagyon elterjedt a menedzsment kifejezés, sokan még ma is ezt használják a vezetés megjelöléseként is. A vezetés (leadership) és a menedzsment között lényeges különbségek vannak, és mindkettő létfontosságú.
„A vezetés azt jelenti, hogy olyan világosan adjuk az emberek tudtára értékeiket és potenciáljukat, hogy az saját magukban is tudatosodjon” – egyszerüsíti le Stephen R. Covey.
Tehát a vezetés nem más, mint annak a művészete, hogy másokat képessé tegyünk bizonyos dolgok elvégzésére. És akkor itt visszatérek az iskolára. Az iskola küldetése, hogy a gyerekeket nevelje, de ha az iskola vezetése rossz, akkor a nevelés is rossz. A vezetés a minisztériumtól a gyerekekig hat és a jelenlegi körülmények között a rossz vezetés konkrét következményeivel kell szembenéznünk akkor, amikor hatalomelvű igazgatók és tanárok (a felsőbb szervekről nem is beszélve) inkább elfojtják a tanulók tehetségeit, mintsem elősegítsék azok kifejlesztését. Ez a folyamat tovább folytatódik az egyetemeken, ahol a szervezeti kultúra még jobban hangsúlyozza a tanárok hatalmát.
Említettük, hogy a vezetés és a menedzsment egyaránt nélkülözhetetlen elemei a szervezetek fejlesztésének. Feltevődik a kérdés, hogy mikor kell vezetni és mikor kell menedzselni.
Azt javasoljuk, hogy menedzseljük azokat a dolgokat, amelyeknek nincs választási szabadsága:
1. Pénz
2. Struktúrák
3. Fizikai erőforrások
4. Költségek
5. Rendszerek
6. Létesítmények
7. Információk
8. Folyamatok
9. Eszközök
10. Idő
11. Készletek
A fenti dolgok mellett vannak emberek, akik úgy döntenek, hogy menedzselést igényelnek és eközben megtartják a saját maguk fölötti vezetést.
A vezetést az emberek igényelik. Az ők esetükben szükséges az, hogy tudatosítsuk az értékeiket és potenciáljaikat.
Nálunk, sajnos, évtizedeken át a teljes kontroll és irányítás dominált, ezért sok ember még az életének saját vezetéséről sem beszélhet. Ahhoz voltak szokva, hogy felelősségvállalás és kommentár nélkül elfogadják és végrehajtsák az „utasításokat”.
Ezért olyan nehéz igazi vezetőket találni a tájainkon. A vezetésnek, mint művészetnek nincs kultúrája. Egyik felől nagyon nehéz olyan vezetőket találni, akik mernek kezdeményezni (és nyilván kockáztatni), hogy felkutassák alkalmazottaik értékeit és potenciáljait és ezt tudatosítsák is bennük. Másik felől pedig a munkavállalók részéről hiányzik a bátorság az ilyen jellegű igényeik megfogalmazására, mert sokkal kényelmesebb továbbra is felelősségvállalás nélkül „végrehajtani” az utasításokat.
Ez egy mókuskerék és senki nem látszik kellően motiváltnak, hogy ebből kiszálljon. A munkaadók és a munkavállalók kölcsönös újjal mutogatással hárítják a felelősséget, ahelyett, hogy közösen próbálnának egymás gyengeségeinek a kiegészítői lenni.
A következő cikkünk a szervezetekről lesz.
2010. augusztus 16., hétfő
2010. július 18., vasárnap
Új életszemlélet? - egy gyakorlat erre a hétre
A képzéseim során sokan és sokszor elismerik, hogy a megélt és bemutatott dolgok mind szépek és jók, de azokat nagyon nehéz gyakorlatba ültetni. Először azon gondolkodtam el, hogy egyáltalán elég érthető volt-e a gyakorlat/játék/feladat, amelyet gonddal és célszerűen választottam ki. Miután kiderült, hogy sem a kommunikációval, sem a kiválasztással nem volt a baj, akkor sem nyugodhattam meg teljesen, mert nyilvánvalóvá vált, hogy egy tanulási folyamat (képzés, önképzés stb.) akkor lehet eredményes, ha változtatni tudunk a szokásainkon.
A szokások a tudás, a készségek és az attitűd keresztmetszetében alakulnak ki és ha ezeket nem frissítjük, akkor azok elavulnak és nem tudunk megfelelően reagálni az aktuális kihívásokra.
Tehát a tanulásunk eredményessége érdekében a tudásunk bővítése mellett, a készségeink fejlesztése mellett meg kell változtatnunk az attitűdünket, hozzáállásunkat is. Ez utóbbi a legnehezebb. Azért a legnehezebb, mert ezt mindenki saját magán tudja végrehajtani hitelesen.
Sajnos, nem tanítottak meg a bennünk rejlő határtalan lehetőségek érvényesítésére, úgy "programoztak" minket, hogy középszerűek legyünk. Ezzel magyarázható, hogy óriási szakadék tátong a bennünk rejlő nagy lehetőségek és azok gyakorlati érvényesítése között. Ezt a szakadékot a belénk nevelt „hibás” szokások, reagálási módok továbbra is fenntartják mindaddig, amig nem figyelünk kellőképpen a saját hangunkra.
Stephen Covey azt tanácsolja a megfelelő szokások kialakítása érdekében, és végül a saját hangunk megtalálása érdekében, hogy az életet a teljes ember,
TEST
ELME
SZÍV
LÉLEK
szemszögéből közelítsük meg.
Ehhez a négy „teljes ember összetevőhöz” négy szükséglet kapcsolódik:
TEST – ÉLNI
ELME – TANULNI
SZÍV – SZERETNI
LÉLEK – MARADANDÓT ALKOTNI
A teljes ember négy összetevőjében tehát négy intelligencia fejlődött ki és vár további fejlesztésre:
TEST – ÉLNI – FIZIKAI INTELLIGENCIA (PQ)
ELME – TANULNI – MENTÁLIS INTELLIGENCIA (IQ)
SZÍV – SZERETNI – ÉRZELMI INTELLIGENCIA (EQ)
LÉLEK – MARADANDÓT ALKOTNI – SPIRITUÁLIS INTELLIGENCIA (SQ)
A négy intelligenciához kapcsolódó legmagasabb megnyilvánulási formák, amelyek segítenek minket a hangunk megtalálásában:
TEST – ÉLNI – FIZIKAI INTELLIGENCIA - FEGYELEM
ELME – TANULNI – MENTÁLIS INTELLIGENCIA - JÖVŐKÉP
SZÍV – SZERETNI – ÉRZELMI INTELLIGENCIA - SZENVEDÉLY
LÉLEK – MARADANDÓT ALKOTNI – SPIRITUÁLIS INTELLIGENCIA - LELKIISMERET
Ezekről a megnyilvánulási formákról az előző héten már bővebben írtunk.
A fegyelem, a jövőkép, a szenvedély és a lelkiismeret járul hozzá ahhoz, hogy rátaláljunk arra a hangra, ami születésünk óta bennünk van, és felismerésre vár azért, hogy kellőképpen felhasználjuk a bennünk rejlő képességeket.
A fentiek alapján, ennek a hangnak a következő dimenzióit különíthetjük el:
SZÜKSÉGLET – ide értjük a saját magunk és a világ elvárásait személyünkkel szemben a megélhetésünk érdekében
TEHETSÉG – a természetes adottságaink és erősségeink
SZENVEDÉLY – azok a dolgok, amelyek természetes módon motiválnak és inspirálnak minket
LELKIISMERET – megsúgja nekünk, hogy mi a helyes, és arra késztet, hogy ezt meg is tegyük.
HÁZI FELADAT
Annak ellenére, hogy pedagógusként nem vagyok a házi feladatok híve, itt mégis feladok egy házi feladatot nektek. Gondoljatok egy vagy több szerepkörre az életetekből (munkahelyen, családban stb.) és tegyétek fel a következő kérdéseket velük kapcsolatban:
1. Milyen szükségletet érzékelek ebben a körben?
2. Milyen tehetségekkel rendelkezem, amelyek fegyelmezett alkalmazásával ki tudom elégíteni ezt a szükségletet?
3. A szenvedélyem kapcsolatban áll-e ezzel a szükségletnek a kielégítésével?
4. Inspirál-e a lelkiismeretem abban, hogy ezt a szükségletet kielégítsem?
Ha van olyan szerepköröd, ahol mindegyik kérdésre igennel tudsz válaszolni, állj neki és készíts tervet. Ha a tervet lépésről lépésre betartod és haladsz a célpontok megvalósítása felé, életed egyre jobban megtelik elégedettséggel, értelemmel, és ezáltal megtalálod a HANGODAT.
Kívánok Neked egy eredményes hetet a házi feladat elvégzésében és a jövő héten rátérünk arra, hogy milyen módon tudsz Te is másokat segíteni abban, hogy rátaláljanak a saját HANGUKRA.
A szokások a tudás, a készségek és az attitűd keresztmetszetében alakulnak ki és ha ezeket nem frissítjük, akkor azok elavulnak és nem tudunk megfelelően reagálni az aktuális kihívásokra.
Tehát a tanulásunk eredményessége érdekében a tudásunk bővítése mellett, a készségeink fejlesztése mellett meg kell változtatnunk az attitűdünket, hozzáállásunkat is. Ez utóbbi a legnehezebb. Azért a legnehezebb, mert ezt mindenki saját magán tudja végrehajtani hitelesen.
Sajnos, nem tanítottak meg a bennünk rejlő határtalan lehetőségek érvényesítésére, úgy "programoztak" minket, hogy középszerűek legyünk. Ezzel magyarázható, hogy óriási szakadék tátong a bennünk rejlő nagy lehetőségek és azok gyakorlati érvényesítése között. Ezt a szakadékot a belénk nevelt „hibás” szokások, reagálási módok továbbra is fenntartják mindaddig, amig nem figyelünk kellőképpen a saját hangunkra.
Stephen Covey azt tanácsolja a megfelelő szokások kialakítása érdekében, és végül a saját hangunk megtalálása érdekében, hogy az életet a teljes ember,
TEST
ELME
SZÍV
LÉLEK
szemszögéből közelítsük meg.
Ehhez a négy „teljes ember összetevőhöz” négy szükséglet kapcsolódik:
TEST – ÉLNI
ELME – TANULNI
SZÍV – SZERETNI
LÉLEK – MARADANDÓT ALKOTNI
A teljes ember négy összetevőjében tehát négy intelligencia fejlődött ki és vár további fejlesztésre:
TEST – ÉLNI – FIZIKAI INTELLIGENCIA (PQ)
ELME – TANULNI – MENTÁLIS INTELLIGENCIA (IQ)
SZÍV – SZERETNI – ÉRZELMI INTELLIGENCIA (EQ)
LÉLEK – MARADANDÓT ALKOTNI – SPIRITUÁLIS INTELLIGENCIA (SQ)
A négy intelligenciához kapcsolódó legmagasabb megnyilvánulási formák, amelyek segítenek minket a hangunk megtalálásában:
TEST – ÉLNI – FIZIKAI INTELLIGENCIA - FEGYELEM
ELME – TANULNI – MENTÁLIS INTELLIGENCIA - JÖVŐKÉP
SZÍV – SZERETNI – ÉRZELMI INTELLIGENCIA - SZENVEDÉLY
LÉLEK – MARADANDÓT ALKOTNI – SPIRITUÁLIS INTELLIGENCIA - LELKIISMERET
Ezekről a megnyilvánulási formákról az előző héten már bővebben írtunk.
A fegyelem, a jövőkép, a szenvedély és a lelkiismeret járul hozzá ahhoz, hogy rátaláljunk arra a hangra, ami születésünk óta bennünk van, és felismerésre vár azért, hogy kellőképpen felhasználjuk a bennünk rejlő képességeket.
A fentiek alapján, ennek a hangnak a következő dimenzióit különíthetjük el:
SZÜKSÉGLET – ide értjük a saját magunk és a világ elvárásait személyünkkel szemben a megélhetésünk érdekében
TEHETSÉG – a természetes adottságaink és erősségeink
SZENVEDÉLY – azok a dolgok, amelyek természetes módon motiválnak és inspirálnak minket
LELKIISMERET – megsúgja nekünk, hogy mi a helyes, és arra késztet, hogy ezt meg is tegyük.
HÁZI FELADAT
Annak ellenére, hogy pedagógusként nem vagyok a házi feladatok híve, itt mégis feladok egy házi feladatot nektek. Gondoljatok egy vagy több szerepkörre az életetekből (munkahelyen, családban stb.) és tegyétek fel a következő kérdéseket velük kapcsolatban:
1. Milyen szükségletet érzékelek ebben a körben?
2. Milyen tehetségekkel rendelkezem, amelyek fegyelmezett alkalmazásával ki tudom elégíteni ezt a szükségletet?
3. A szenvedélyem kapcsolatban áll-e ezzel a szükségletnek a kielégítésével?
4. Inspirál-e a lelkiismeretem abban, hogy ezt a szükségletet kielégítsem?
Ha van olyan szerepköröd, ahol mindegyik kérdésre igennel tudsz válaszolni, állj neki és készíts tervet. Ha a tervet lépésről lépésre betartod és haladsz a célpontok megvalósítása felé, életed egyre jobban megtelik elégedettséggel, értelemmel, és ezáltal megtalálod a HANGODAT.
Kívánok Neked egy eredményes hetet a házi feladat elvégzésében és a jövő héten rátérünk arra, hogy milyen módon tudsz Te is másokat segíteni abban, hogy rátaláljanak a saját HANGUKRA.
2010. július 11., vasárnap
Jövőkép, fegyelem, szenvedély, lelkiismeret
Jövőkép (vízió)
Az utóbbi évek vezetői szakkönyveiben egyre gyakrabban olvashattunk a jövőképről. Minden szerző hangsúlyozza, hogy a vezetésben, a dolgok jó irányba való haladásához elengedhetetlen a jövőkép, ami nem más, mint egy jövőbeli helyzet lelki szemeinkkel való meglátásának képessége.
Sok mindenről lehet jövőképünk: a vállalkozásunkról, a házunkról, a gyermekeinkről stb. A jövőképek közül viszont az önmagunkról, a saját életünkről és annak értelméről alkotott jövőkép a legfontosabb.
Sokszor hallottam fiataloktól és idősöktől egyaránt, hogy „én már elszúrtam”, „nekem már késő újrakezdeni”.
Legtöbben nem is vagyunk tudatában, hogy mennyi energiával és képességgel rendelkezünk. A mi kultúránkban nem tanítanak meg arra, hogy a saját és a mások képességeit felismerjük és értékeljük. Igen, a jövőkép nem csak arról szól, hogy elvégzünk feladatokat vagy megszerzünk dolgokat, pozíciókat, hanem arról is, hogy felismerjük a magunkban és a másokban rejlő lehetőségeket és értékeljük azokat.
Arról van szó, hogy igyekszünk őket megismerni, elfogadjuk őket, hiszünk bennük és segítünk nekik, hogy felfedezzék és felszabadítsák az önmagukban rejlő lehetőségeket. Ez nem kerül nekünk semmibe és mégis elképzelhetetlen pozitív eredményeket szülhet úgy a családunk, mint a kollégáink és az alkalmazottaink körében.
A magunkról alkotott jövőkép tisztázása többféle kérdéssel megközelíthető, ezek közül én egyet találok nagyon fontosnak:
A jövőképem megadja-e nekem azt az érzést, hogy értelme van az életemnek?
Fegyelem
Minden teremtés két lépésben történik: először az elménkben (a jövőképben), második lépésben a fizikai valóságban jön létre. A második lépés maga a fegyelem. Fegyelem alatt értjük azt, hogy nem menekülünk el a valóság elől, hanem felvállaljuk, elfogadjuk a tényeket és annak függvényében cselekszünk.
A fegyelmet sokan a szabadság korlátozásával azonosítják. A jövőkép nélküli fegyelem tényleg nyomasztó és lehangoló, erre a legjobb példa számomra a ’89 előtti „ideális helyzet”, amikor még volt fegyelem. Sok tanár ezt az időszakot sírja vissza ilyen szempontból. Sajnos, az a fajta fegyelem csak látszólagos volt és tényleg korlátozásokkal tartották életben.
Az igazi fegyelem azt jelenti, hogy hűséges vagyok valakihez vagy valamihez. Sajnos, ismerünk a környezetünkben is olyan üzletembereket, akik annak köszönhetik az üzletük összeomlását, hogy nem tudtak fegyelmezettek maradni, vagyis feláldozni a jelent a majdani jóért. De nem csak üzletembereknek szükséges a fegyelem, hisz mindannyian vezetjük kisebb-nagyobb sikerrel az életünket. Sok ember arra szűkíti le az élete vezetését, hogy kifogásokat keres. Ezek az emberek az összpontosítás és a fegyelem hiányában szenvednek, ezért számukra elkerülhetetlen a vereség.
Szenvedély
Egy olyan üzemanyag, ami a szükséges energiát adja ahhoz, hogy ne a probléma része, hanem a megoldás aktív résztvevői legyünk. Könnyű ezt mondani… gondolják sokan, de nézzük csak meg, hogyan tehetünk szert szenvedélyre.
A recept egyszerű:
SZENVEDÉLY = Egyedi adottságaink + Egyedi céljaink és szerepeink
Ehhez persze az szükséges, hogy megismerjük magunkat. Ha a cégünk olyan embereket vesz fel, akik szenvedéllyel képesek végezni a munkájukat, azokra nem kell majd felügyelni. Maguktól végzik el a munkát, mert a késztetés belülről jön. Engedje meg önmagának vagy alkalmazottainak, hogy felismerjék a szenvedélyüket és többet nem kell fegyelmezéssel és kontrollal töltenie az időt.
Lelkiismeret
A lelkiismeret megtanít bennünket arra, hogy a cél és az eszköz elválaszthatatlan egymástól. Machiavelli azt vallja, hogy a „cél szentesíti az eszközt”. Ezzel szemben Gandhi tanítását állítjuk fel, azt a hét dolgot, ami szerinte rombolóan hat ránk:
• Gazdagság, munka nélkül;
• Öröm, lelkiismeret nélkül;
• Tudás, jellem nélkül;
• Kereskedés, erkölcs nélkül;
• Tudomány, humanizmus nélkül;
• Imádás, áldozat nélkül;
• Politika, elvek nélkül.
A lelkiismeretről is sokat írhatnánk és mindannyian egyetértünk azzal, hogy ezek univerzálisak, tehát minden kultúrában, vallásban a lelkiismeret fontosságáról beszélnek, arról, hogy az ember akkor teljes, ha életét a lelkiismeretére építi. A jól ismert Tízparancsolat helyett most a Paradox Tízparancsolatot közlöm azzal a céllal, hogy bátorítsam magunkat arra, hogy lelkiismeretünk szerint éljünk.
A PARADOX TÍZPARANCSOLAT
1. Az emberek ésszerűtlenül, logikátlanul és önző módon viselkednek. Azért is szeresd őket!
2. Ha valami jót teszel, meg fognak vádolni azzal, hogy aljas önérdekből cselekedsz. Azért is tegyél jót!
3. Ha sikeres vagy, hamis barátokat és valódi ellenségeket szerzel vele. Azért is legyél sikeres!
4. Ha ma jót teszel, azt holnapra elfelejtik. Azért is tegyél jót!
5. A becsületesség és az őszinteség sebezhetővé tesz. Azért is legyél becsületes és őszinte!
6. A legkorlátoltabb, legfantáziátlanabb emberek is könnyedén lelőhetik a szárnyaló gondolkodású, fantáziadús embereket. Azért is ereszd szabadjára a fantáziádat!
7. A legtöbben a kisembereknek szurkolnak, de csak a nagykutyákat követik. Azért is harcolj néhány kisember érdekében!
8. Amit évekig építgettél, egy nap alatt lerombolhatja valaki. Azért is építkezz!
9. Az emberek segítségre szorulnak, de könnyen megtámadnak, ha tényleg segítesz nekik! Azért is segíts az embereknek!
10. Segítsd a világot legjobb tudásod szerint, és kiverik a fogadat! Azért is segítsd a világot legjobb tudásod szerint!
KENT M. KEITH
Függetlenül attól, hogy saját magadat vagy másokat vezetsz, a sikeres vezetés elsősorban a személyed integritásából (jövőkép, fegyelem, szenvedély, lelkiismeret) és a kölcsönös egymásrautaltság tudatosításából és elfogadásából fakad, nem pedig az erős, független uralkodásból és az alárendelésből, elnyomásból fakad.
Az utóbbi évek vezetői szakkönyveiben egyre gyakrabban olvashattunk a jövőképről. Minden szerző hangsúlyozza, hogy a vezetésben, a dolgok jó irányba való haladásához elengedhetetlen a jövőkép, ami nem más, mint egy jövőbeli helyzet lelki szemeinkkel való meglátásának képessége.
Sok mindenről lehet jövőképünk: a vállalkozásunkról, a házunkról, a gyermekeinkről stb. A jövőképek közül viszont az önmagunkról, a saját életünkről és annak értelméről alkotott jövőkép a legfontosabb.
Sokszor hallottam fiataloktól és idősöktől egyaránt, hogy „én már elszúrtam”, „nekem már késő újrakezdeni”.
Legtöbben nem is vagyunk tudatában, hogy mennyi energiával és képességgel rendelkezünk. A mi kultúránkban nem tanítanak meg arra, hogy a saját és a mások képességeit felismerjük és értékeljük. Igen, a jövőkép nem csak arról szól, hogy elvégzünk feladatokat vagy megszerzünk dolgokat, pozíciókat, hanem arról is, hogy felismerjük a magunkban és a másokban rejlő lehetőségeket és értékeljük azokat.
Arról van szó, hogy igyekszünk őket megismerni, elfogadjuk őket, hiszünk bennük és segítünk nekik, hogy felfedezzék és felszabadítsák az önmagukban rejlő lehetőségeket. Ez nem kerül nekünk semmibe és mégis elképzelhetetlen pozitív eredményeket szülhet úgy a családunk, mint a kollégáink és az alkalmazottaink körében.
A magunkról alkotott jövőkép tisztázása többféle kérdéssel megközelíthető, ezek közül én egyet találok nagyon fontosnak:
A jövőképem megadja-e nekem azt az érzést, hogy értelme van az életemnek?
Fegyelem
Minden teremtés két lépésben történik: először az elménkben (a jövőképben), második lépésben a fizikai valóságban jön létre. A második lépés maga a fegyelem. Fegyelem alatt értjük azt, hogy nem menekülünk el a valóság elől, hanem felvállaljuk, elfogadjuk a tényeket és annak függvényében cselekszünk.
A fegyelmet sokan a szabadság korlátozásával azonosítják. A jövőkép nélküli fegyelem tényleg nyomasztó és lehangoló, erre a legjobb példa számomra a ’89 előtti „ideális helyzet”, amikor még volt fegyelem. Sok tanár ezt az időszakot sírja vissza ilyen szempontból. Sajnos, az a fajta fegyelem csak látszólagos volt és tényleg korlátozásokkal tartották életben.
Az igazi fegyelem azt jelenti, hogy hűséges vagyok valakihez vagy valamihez. Sajnos, ismerünk a környezetünkben is olyan üzletembereket, akik annak köszönhetik az üzletük összeomlását, hogy nem tudtak fegyelmezettek maradni, vagyis feláldozni a jelent a majdani jóért. De nem csak üzletembereknek szükséges a fegyelem, hisz mindannyian vezetjük kisebb-nagyobb sikerrel az életünket. Sok ember arra szűkíti le az élete vezetését, hogy kifogásokat keres. Ezek az emberek az összpontosítás és a fegyelem hiányában szenvednek, ezért számukra elkerülhetetlen a vereség.
Szenvedély
Egy olyan üzemanyag, ami a szükséges energiát adja ahhoz, hogy ne a probléma része, hanem a megoldás aktív résztvevői legyünk. Könnyű ezt mondani… gondolják sokan, de nézzük csak meg, hogyan tehetünk szert szenvedélyre.
A recept egyszerű:
SZENVEDÉLY = Egyedi adottságaink + Egyedi céljaink és szerepeink
Ehhez persze az szükséges, hogy megismerjük magunkat. Ha a cégünk olyan embereket vesz fel, akik szenvedéllyel képesek végezni a munkájukat, azokra nem kell majd felügyelni. Maguktól végzik el a munkát, mert a késztetés belülről jön. Engedje meg önmagának vagy alkalmazottainak, hogy felismerjék a szenvedélyüket és többet nem kell fegyelmezéssel és kontrollal töltenie az időt.
Lelkiismeret
A lelkiismeret megtanít bennünket arra, hogy a cél és az eszköz elválaszthatatlan egymástól. Machiavelli azt vallja, hogy a „cél szentesíti az eszközt”. Ezzel szemben Gandhi tanítását állítjuk fel, azt a hét dolgot, ami szerinte rombolóan hat ránk:
• Gazdagság, munka nélkül;
• Öröm, lelkiismeret nélkül;
• Tudás, jellem nélkül;
• Kereskedés, erkölcs nélkül;
• Tudomány, humanizmus nélkül;
• Imádás, áldozat nélkül;
• Politika, elvek nélkül.
A lelkiismeretről is sokat írhatnánk és mindannyian egyetértünk azzal, hogy ezek univerzálisak, tehát minden kultúrában, vallásban a lelkiismeret fontosságáról beszélnek, arról, hogy az ember akkor teljes, ha életét a lelkiismeretére építi. A jól ismert Tízparancsolat helyett most a Paradox Tízparancsolatot közlöm azzal a céllal, hogy bátorítsam magunkat arra, hogy lelkiismeretünk szerint éljünk.
A PARADOX TÍZPARANCSOLAT
1. Az emberek ésszerűtlenül, logikátlanul és önző módon viselkednek. Azért is szeresd őket!
2. Ha valami jót teszel, meg fognak vádolni azzal, hogy aljas önérdekből cselekedsz. Azért is tegyél jót!
3. Ha sikeres vagy, hamis barátokat és valódi ellenségeket szerzel vele. Azért is legyél sikeres!
4. Ha ma jót teszel, azt holnapra elfelejtik. Azért is tegyél jót!
5. A becsületesség és az őszinteség sebezhetővé tesz. Azért is legyél becsületes és őszinte!
6. A legkorlátoltabb, legfantáziátlanabb emberek is könnyedén lelőhetik a szárnyaló gondolkodású, fantáziadús embereket. Azért is ereszd szabadjára a fantáziádat!
7. A legtöbben a kisembereknek szurkolnak, de csak a nagykutyákat követik. Azért is harcolj néhány kisember érdekében!
8. Amit évekig építgettél, egy nap alatt lerombolhatja valaki. Azért is építkezz!
9. Az emberek segítségre szorulnak, de könnyen megtámadnak, ha tényleg segítesz nekik! Azért is segíts az embereknek!
10. Segítsd a világot legjobb tudásod szerint, és kiverik a fogadat! Azért is segítsd a világot legjobb tudásod szerint!
KENT M. KEITH
Függetlenül attól, hogy saját magadat vagy másokat vezetsz, a sikeres vezetés elsősorban a személyed integritásából (jövőkép, fegyelem, szenvedély, lelkiismeret) és a kölcsönös egymásrautaltság tudatosításából és elfogadásából fakad, nem pedig az erős, független uralkodásból és az alárendelésből, elnyomásból fakad.
2010. július 6., kedd
Az intelligenciák megnyilvánulásai
Az elmúlt héten tárgyalt intelligenciáknak a legmagasabb szintű megnyilvánulásai a következők:
Mentális intelligencia – jövőkép
Fizikai intelligencia – fegyelem
Érzelmi intelligencia – szenvedély
Spirituális intelligencia – lelkiismeret
A jövőkép akkor alakul ki bennünk, ha a lehetőségeket összekötjük az igényekkel. Lényegében egy felismerésről van szó, éspedig az elme alkotóképességéé. Ha nincs jövőképünk, könnyen elfogadjuk az áldozati szerepet, ahol nem marad más hátra minthogy másokra mutogassunk.
A fegyelem munkát jelent, a valóság felvállalását, a dolgok elvégzését. Ha elkötelezzük magunkat a jövőképünk mellett, a fegyelmet gyakoroljuk. Ha nincs fegyelem bennünk, feláldozzuk az igazán fontos dolgokat az életben a perc élvezetéért, a máért.
A szenvedély az a tűz, ami a jövőkép megvalósításához szükséges fegyelmet táplálja. Akkor jön létre, ha valamilyen emberi szükséglet találkozik egy különleges emberi tehetséggel. Ha nincs szenvedély bennünk, az üres szív bizonytalansággal telik meg.
A lelkiismeret a jó és a rossz megkülönböztetését teszi lehetővé. A bensőnkből fakad és irányít minket a jövőkép, a fegyelem és a szenvedély irányába. Ha nincs lelkiismeret, helyét az ego, az önközpontúság veszi át.
A vezetők körében ismerünk jó és rossz példákat. Függetlenül attól, hogy pozitív vagy negatív hatásuk volt a világra, a hatásos vezetőknek három közös vonásuk van: jövőkép, fegyelem és szenvedély.
Ha a jövőképet, a fegyelmet és a szenvedélyt a lelkiismeret határozza meg, akkor a vezetés hosszantartó, a változások pozitívak lesznek. Ha a lelkiismeret helyére a hivatalosan betöltött pozíció által táplált ego lép, akkor a vezetés rövid lefutású és rossz irányú változásokat idéz elő.
A héten további részében részletesen szemügyre vesszük a jövőképet, a fegyelmet, a szenvedélyt és a lelkiismeretet.
Mentális intelligencia – jövőkép
Fizikai intelligencia – fegyelem
Érzelmi intelligencia – szenvedély
Spirituális intelligencia – lelkiismeret
A jövőkép akkor alakul ki bennünk, ha a lehetőségeket összekötjük az igényekkel. Lényegében egy felismerésről van szó, éspedig az elme alkotóképességéé. Ha nincs jövőképünk, könnyen elfogadjuk az áldozati szerepet, ahol nem marad más hátra minthogy másokra mutogassunk.
A fegyelem munkát jelent, a valóság felvállalását, a dolgok elvégzését. Ha elkötelezzük magunkat a jövőképünk mellett, a fegyelmet gyakoroljuk. Ha nincs fegyelem bennünk, feláldozzuk az igazán fontos dolgokat az életben a perc élvezetéért, a máért.
A szenvedély az a tűz, ami a jövőkép megvalósításához szükséges fegyelmet táplálja. Akkor jön létre, ha valamilyen emberi szükséglet találkozik egy különleges emberi tehetséggel. Ha nincs szenvedély bennünk, az üres szív bizonytalansággal telik meg.
A lelkiismeret a jó és a rossz megkülönböztetését teszi lehetővé. A bensőnkből fakad és irányít minket a jövőkép, a fegyelem és a szenvedély irányába. Ha nincs lelkiismeret, helyét az ego, az önközpontúság veszi át.
A vezetők körében ismerünk jó és rossz példákat. Függetlenül attól, hogy pozitív vagy negatív hatásuk volt a világra, a hatásos vezetőknek három közös vonásuk van: jövőkép, fegyelem és szenvedély.
Ha a jövőképet, a fegyelmet és a szenvedélyt a lelkiismeret határozza meg, akkor a vezetés hosszantartó, a változások pozitívak lesznek. Ha a lelkiismeret helyére a hivatalosan betöltött pozíció által táplált ego lép, akkor a vezetés rövid lefutású és rossz irányú változásokat idéz elő.
A héten további részében részletesen szemügyre vesszük a jövőképet, a fegyelmet, a szenvedélyt és a lelkiismeretet.
2010. július 3., szombat
Harmadik születési adottságunk: a négy intelligencia/képesség
Érzelmi intelligencia (EQ)
Önök szerint szükség van énismeretre? Öntudatra? Empátiára? Társadalmi beilleszkedésre? A gyengeségeink elismerésére? Ez most már túl sok, igaz? Igen, a fogyasztói társadalom nem az érzelmi intelligencia fenti összetevőit népszerűsíti, hanem a TEDD (dolgozz látástól vakulásig) – VEDD (vásárolj meg mindent, ha nincs is szükséged rá) – EDD (mértéktelen táplálkozás) hármas jeligét próbálja belepréselni az emberek elméjébe.
Bebizonyították, hogy a sikeres kommunikáláshoz (ami ugyancsak az EQ része) és sikeres kapcsolatok és vezetés eléréséhez az érzelmi intelligencia nagyobb szerepet játszik, mint a mentális intelligencia (IQ). Ennek ellenére még sokan a mentális intelligenciájukra építik a sikerüket. Azok a személyek, akik túlságosan nagy hangsúlyt tesznek a mentális intelligenciára és emellett az érzelmi intelligenciájuk fejletlen, legtöbbször azzal próbálják leplezni ezt a hiányosságukat, hogy túlságosan a „hideg elméjükre” és a szervezetnél betöltött pozíciójukba kapaszkodnak.
Spirituális intelligencia (SQ)
A spirituális intelligencia is mostanában került a tudományos kutatások témakörei közé. Az ember mindig is kereste az útját. Ennek az útnak a megtalálásában és az igazi alapelvek felismerésében van nagy segítségünkre a spirituális intelligencia.
A spirituális intelligenciát a legjobban Danar Zohar és Ian Marshall írják körül: „Eltérően az IQ-tól, amellyel a számítógépek is rendelkeznek, és az EQ-tól, amely a fejlettebb emlősállatoknál is megtalálható, az SQ egyedül csak az emberé, és a három említett között a legalapvetőbb. Az embernek ahhoz a szükségletéhez kapcsolódik, hogy keresi az élet értelmét, azt a legfontosabb témát, amely annyira meghatározza gondolkodásmódunkat… Az SQ-ra támaszkodunk, amikor értelmet keresünk, amikor jövőképet és értékrendet alakítunk ki magunknak. Táplálja az álmainkat és az igyekvésünket. Rá épülnek azok, amikben hiszünk, és rá alapozódik a hitünk és az értékrendünk szerepe a cselekvéseinkben. Vagyis lényegében mindaz, ami emberré tesz bennünket.”
A héten bemutatott adottságunk, a négy intelligencia egyike sem fejlődik anélkül, hogy ne érintené a másikat. Ezért ha fejlesztjük és használjuk őket, életünk bizakodással, benső erővel, bátorsággal telik meg.
A négy intelligencia fejlesztésére sokféle lehetőség van, én most csak négy feltételezést írok le, amely életünket kiegyensúlyozottabbá, energikusabbá teszi:
1. Tegyük fel, mintha már lett volna egy szívrohamod; élj ennek megfelelően (test).
2. Tegyük fel, hogy a szakmád két éven belül teljesen átalakul; készülj fel ennek megfelelően (elme).
3. Tegyük fel, hogy amit mondasz valakiről, azt visszahallja; eszerint beszélj (szív).
4. Tegyük fel, hogy negyedévente négyszemközti beszélgetésre hív a Teremtő; eszerint éld az életed (lélek).
A jövő héten a négy intelligenciánk magasabb szintű megnyilvánulásaival foglalkozunk: jövőkép (mentális intelligencia) fegyelem (fizikai intelligencia), szenvedély (érzelmi intelligencia) és lelkiismeret (spirituális intelligencia).
Önök szerint szükség van énismeretre? Öntudatra? Empátiára? Társadalmi beilleszkedésre? A gyengeségeink elismerésére? Ez most már túl sok, igaz? Igen, a fogyasztói társadalom nem az érzelmi intelligencia fenti összetevőit népszerűsíti, hanem a TEDD (dolgozz látástól vakulásig) – VEDD (vásárolj meg mindent, ha nincs is szükséged rá) – EDD (mértéktelen táplálkozás) hármas jeligét próbálja belepréselni az emberek elméjébe.
Bebizonyították, hogy a sikeres kommunikáláshoz (ami ugyancsak az EQ része) és sikeres kapcsolatok és vezetés eléréséhez az érzelmi intelligencia nagyobb szerepet játszik, mint a mentális intelligencia (IQ). Ennek ellenére még sokan a mentális intelligenciájukra építik a sikerüket. Azok a személyek, akik túlságosan nagy hangsúlyt tesznek a mentális intelligenciára és emellett az érzelmi intelligenciájuk fejletlen, legtöbbször azzal próbálják leplezni ezt a hiányosságukat, hogy túlságosan a „hideg elméjükre” és a szervezetnél betöltött pozíciójukba kapaszkodnak.
Spirituális intelligencia (SQ)
A spirituális intelligencia is mostanában került a tudományos kutatások témakörei közé. Az ember mindig is kereste az útját. Ennek az útnak a megtalálásában és az igazi alapelvek felismerésében van nagy segítségünkre a spirituális intelligencia.
A spirituális intelligenciát a legjobban Danar Zohar és Ian Marshall írják körül: „Eltérően az IQ-tól, amellyel a számítógépek is rendelkeznek, és az EQ-tól, amely a fejlettebb emlősállatoknál is megtalálható, az SQ egyedül csak az emberé, és a három említett között a legalapvetőbb. Az embernek ahhoz a szükségletéhez kapcsolódik, hogy keresi az élet értelmét, azt a legfontosabb témát, amely annyira meghatározza gondolkodásmódunkat… Az SQ-ra támaszkodunk, amikor értelmet keresünk, amikor jövőképet és értékrendet alakítunk ki magunknak. Táplálja az álmainkat és az igyekvésünket. Rá épülnek azok, amikben hiszünk, és rá alapozódik a hitünk és az értékrendünk szerepe a cselekvéseinkben. Vagyis lényegében mindaz, ami emberré tesz bennünket.”
A héten bemutatott adottságunk, a négy intelligencia egyike sem fejlődik anélkül, hogy ne érintené a másikat. Ezért ha fejlesztjük és használjuk őket, életünk bizakodással, benső erővel, bátorsággal telik meg.
A négy intelligencia fejlesztésére sokféle lehetőség van, én most csak négy feltételezést írok le, amely életünket kiegyensúlyozottabbá, energikusabbá teszi:
1. Tegyük fel, mintha már lett volna egy szívrohamod; élj ennek megfelelően (test).
2. Tegyük fel, hogy a szakmád két éven belül teljesen átalakul; készülj fel ennek megfelelően (elme).
3. Tegyük fel, hogy amit mondasz valakiről, azt visszahallja; eszerint beszélj (szív).
4. Tegyük fel, hogy negyedévente négyszemközti beszélgetésre hív a Teremtő; eszerint éld az életed (lélek).
A jövő héten a négy intelligenciánk magasabb szintű megnyilvánulásaival foglalkozunk: jövőkép (mentális intelligencia) fegyelem (fizikai intelligencia), szenvedély (érzelmi intelligencia) és lelkiismeret (spirituális intelligencia).
2010. június 30., szerda
III. Harmadik születési adottságunk: a négy intelligencia/képesség
Eddig két születési adottságunkat említettük: a választás szabadságát, valamint a természeti törvényeket és alapelveket. A hét további részében emberi kiváltságunk harmadik adottságát tárgyaljuk: az intelligenciákat.
Az intelligenciával kapcsolatosan átfoghatatlan irodalom létezik. Sokféleképpen osztályozták már az intelligenciát, Stephen R. Covey az ember négy összetevője (test, elme, érzelem, és lélek) függvényében csoportosítja. Szerinte a négy intelligencia elválaszthatatlanul kötődik a teljes ember négy összetevőjéhez. Ezek a következők:
• Mentális intelligencia (IQ)
• Fizikai intelligencia (PQ)
• Érzelmi intelligencia (EQ)
• Spirituális intelligencia (SQ)
Mai bejegyzésünkben az első kettővel foglalkozunk.
Mentális intelligencia (IQ)
Sokan még most is ezt értik az intelligencia alatt. Tájainkon még most is túl nagy hangsúlyt kap a nevelésben és a döntések hozatalában. Mindannyian ismerünk személyeket, akik kiemelkedő mentális intelligenciával rendelkeznek. A mentális intelligencia nem más mint az elemzés, az érvelés, az absztrakt gondolkodás, a nyelv, az előrelátás és a felfogás képessége.
Fizikai intelligencia (PQ)
Nem is figyelünk fel rá. Mindaddig, amíg egészségesek vagyunk, addig teljesen normálisnak és elhanyagolhatónak tartjuk, hogy a testünk milyen csodálatos dolgokra képes anélkül, hogy mi különösebben figyelnénk rá.
A mai kor emberét még mindig képes lenyűgözni az emberi test, ez azért is van, mert egyre több dolgot fedezünk fel róla. Csak egy néhány elképesztő adat is elég ahhoz, hogy átértékeljük ezt az adottságunkat és a hozzá való viszonyulásunkat:
• 206 csont és 656 izom
• Tizenötmilliárd agysejt, amelyek egy város áramköreként ragyognak,
• A fül 1600 különféle hangfrekvenciát képes meghallani,
• A szem képes észlelni a fény egyetlen fotonját is,
• A tüdőben lévő több mint 300 millió léghólyagocska 100 milliárd sejtet lát el oxigénnel.
Az elmének otthont adó agy és az érzelmi intelligenciát szimbolizáló szív együttműködése egyedülálló jelenség a föld élőlényei között, és a legmodernebb számítógépeket is háttérbe szorítja.
Holnapután folytatjuk az érzelmi és a spirituális intelligenciával.
Az intelligenciával kapcsolatosan átfoghatatlan irodalom létezik. Sokféleképpen osztályozták már az intelligenciát, Stephen R. Covey az ember négy összetevője (test, elme, érzelem, és lélek) függvényében csoportosítja. Szerinte a négy intelligencia elválaszthatatlanul kötődik a teljes ember négy összetevőjéhez. Ezek a következők:
• Mentális intelligencia (IQ)
• Fizikai intelligencia (PQ)
• Érzelmi intelligencia (EQ)
• Spirituális intelligencia (SQ)
Mai bejegyzésünkben az első kettővel foglalkozunk.
Mentális intelligencia (IQ)
Sokan még most is ezt értik az intelligencia alatt. Tájainkon még most is túl nagy hangsúlyt kap a nevelésben és a döntések hozatalában. Mindannyian ismerünk személyeket, akik kiemelkedő mentális intelligenciával rendelkeznek. A mentális intelligencia nem más mint az elemzés, az érvelés, az absztrakt gondolkodás, a nyelv, az előrelátás és a felfogás képessége.
Fizikai intelligencia (PQ)
Nem is figyelünk fel rá. Mindaddig, amíg egészségesek vagyunk, addig teljesen normálisnak és elhanyagolhatónak tartjuk, hogy a testünk milyen csodálatos dolgokra képes anélkül, hogy mi különösebben figyelnénk rá.
A mai kor emberét még mindig képes lenyűgözni az emberi test, ez azért is van, mert egyre több dolgot fedezünk fel róla. Csak egy néhány elképesztő adat is elég ahhoz, hogy átértékeljük ezt az adottságunkat és a hozzá való viszonyulásunkat:
• 206 csont és 656 izom
• Tizenötmilliárd agysejt, amelyek egy város áramköreként ragyognak,
• A fül 1600 különféle hangfrekvenciát képes meghallani,
• A szem képes észlelni a fény egyetlen fotonját is,
• A tüdőben lévő több mint 300 millió léghólyagocska 100 milliárd sejtet lát el oxigénnel.
Az elmének otthont adó agy és az érzelmi intelligenciát szimbolizáló szív együttműködése egyedülálló jelenség a föld élőlényei között, és a legmodernebb számítógépeket is háttérbe szorítja.
Holnapután folytatjuk az érzelmi és a spirituális intelligenciával.
2010. június 27., vasárnap
Az erkölcsi feljebbvalóság
Mindenkinek rosszul esik, ha egy üzleti eladó goromba, ha a kollégája képmutató vagy a főnöke egy agresszív alak. Napjainkban a politikusok is csalódást okoznak, egyre jobban félünk a bűnözőktől. Kétszínű, csaló, embertelen, bűnöző – így jellemezzük az ilyen embereket. Az egészben az az érdekes, hogy ezek az emberek is bántva érzik magukat, ha ugyanúgy viselkednek velük. Vajon miért? Miért kerülnek magukkal szembe ezek az emberek? Ennek az a magyarázata, hogy a cselekedeteinket az értékeink irányítják, a cselekedeteink következményei viszont az alapelvek eredménye.
Az alábbi táblázatban az értékek és az alapelvek fő jellemzőit helyeztük egymással szembe, hogy jobban megértsük az alapelvek és az értékek „játékát”:
Értékek <------------------------->Alapelvek
Személyfüggőek <-----------------> Univerzálisak
Időben változnak <---------------> Időtlenek
Megkérdőjelezhetőek <------------> Kétségbevonhatatlanok
A mai ember számára az jelenti a legnagyobb gondot, hogy cselekedeteit az éppen aktuális értékei befolyásolják, a cselekedetek következményei viszont az univerzális és időtlen alapelvek eredményei.
Minden tettünknek következménye van: az erdőirtások a talajok megrongálódását, a tömeges lopások az ország leszegényedését, a mogorvaság és a hazugság bizalmatlanságot szül. Ha a választási szabadságunkat és képességünket olyan alapelvekhez igazítjuk, mint a tisztesség, őszinteség, kedvesség, szolgálat stb., akkor beszélhetünk az erkölcsi feljebbvalóságról.
A híresség és a hatalom megszállottjainak értékrendjét a népszerűség és a mások alárendelése határozza meg. Nem tudják, hogy milyen elveket kövessenek, mert életük az éppen népszerű értékrenden alapul. Vergődnek az értékek és az alapelvek között.
Azért, hogy elkerüljük a negatív következményeket az életünkből, fő feladatunk, hogy meghatározzuk:
Személyes értékeim az alapelvekből indulnak-e ki?
Az alábbi táblázatban az értékek és az alapelvek fő jellemzőit helyeztük egymással szembe, hogy jobban megértsük az alapelvek és az értékek „játékát”:
Értékek <------------------------->Alapelvek
Személyfüggőek <-----------------> Univerzálisak
Időben változnak <---------------> Időtlenek
Megkérdőjelezhetőek <------------> Kétségbevonhatatlanok
A mai ember számára az jelenti a legnagyobb gondot, hogy cselekedeteit az éppen aktuális értékei befolyásolják, a cselekedetek következményei viszont az univerzális és időtlen alapelvek eredményei.
Minden tettünknek következménye van: az erdőirtások a talajok megrongálódását, a tömeges lopások az ország leszegényedését, a mogorvaság és a hazugság bizalmatlanságot szül. Ha a választási szabadságunkat és képességünket olyan alapelvekhez igazítjuk, mint a tisztesség, őszinteség, kedvesség, szolgálat stb., akkor beszélhetünk az erkölcsi feljebbvalóságról.
A híresség és a hatalom megszállottjainak értékrendjét a népszerűség és a mások alárendelése határozza meg. Nem tudják, hogy milyen elveket kövessenek, mert életük az éppen népszerű értékrenden alapul. Vergődnek az értékek és az alapelvek között.
Azért, hogy elkerüljük a negatív következményeket az életünkből, fő feladatunk, hogy meghatározzuk:
Személyes értékeim az alapelvekből indulnak-e ki?
2010. június 24., csütörtök
Második adottság: természeti törvények vagy alapelvek
Második adottságunkat két részre osztjuk, hogy hozzáférhetőbbé tegyük. Először, vagyis ma a természeti alapelveket, ezt követően (vasárnap) pedig az emberi (erkölcsi) alapelveket vesszük szemügyre.
Amikor mindenki arról beszél, hogy nincsennek lehetőségek és krízis van, mi arról beszélünk, hogy mindenkiben számos adottság van, amit érdemes és értelmes hasznosítani. A mai nap egy olyan adottságról írunk, amivel nem biztos, hogy mindenki egyetért: természeti törvények és alapelvek.
Egy olyan világban, ahol a hirtelen meggazdagodás és mértéktelen fogyasztás varázsa diktálja az értékrendet, ott a természeti törvények akadályt és megszorítást jelentenek. Tehát kijelenthetjük, hogy a mai ember ezt nem igazán tekinti adottságnak.
Szeretnénk elhinni, hogy ránk nem érvényesek azok a törvények, amelyek évezredeken keresztül pozitívan határozták meg az emberiség létét. Ennek helyébe felgyorsított ütemet és intenzív élvezeteket igyekszünk „minden áron” felhalmozni. „Minden áron” – egészséget, barátokat, családtagokat feladva, módszereket nem válogatva, felelősséget nem vállalva.
A természeti törvényeknek vagy alapelveknek három fő tulajdonsága van:
1. Univerzálisak – kultúrától és földrajzi különbségektől függetlenek,
2. Időtlenek – soha nem változnak
3. Kétségbevonhatatlanok – maguktól értetődnek.
Ezekből a jellemzőkből kiindulva - a mi magunk időbeni és térbeli korlátainkkal - csak azt tehetjük, hogy alkalmazkodunk hozzájuk. Hosszú távon akkor várhatunk kedvező eredményeket, ha „behódolunk” a természeti feljebbvalóságnak. Első adottságként az ember megkapta a választás szabadságát, ez viszont csak akkor válik a javára, ha a természeti feljebbvalóságot nem hagyja figyelmen kívül. Nem is teheti, hisz a környezettől nem elszigetelten, hanem annak részeként él. Tájainkon az elmúlt 50 évben megtapasztalhattuk az emberi feljebbvalóság mítoszát. Annak következményeit még generációk sorozata fogja elszenvedni. Itt az ideje, hogy észrevegyük: döntéseink figyelembe kell vegyék az alapelveket, a természeti törvényeket.
Vasárnap az erkölcsi feljebbvalósággal folytatjuk. Addig is egy további eredményes hetet!
Amikor mindenki arról beszél, hogy nincsennek lehetőségek és krízis van, mi arról beszélünk, hogy mindenkiben számos adottság van, amit érdemes és értelmes hasznosítani. A mai nap egy olyan adottságról írunk, amivel nem biztos, hogy mindenki egyetért: természeti törvények és alapelvek.
Egy olyan világban, ahol a hirtelen meggazdagodás és mértéktelen fogyasztás varázsa diktálja az értékrendet, ott a természeti törvények akadályt és megszorítást jelentenek. Tehát kijelenthetjük, hogy a mai ember ezt nem igazán tekinti adottságnak.
Szeretnénk elhinni, hogy ránk nem érvényesek azok a törvények, amelyek évezredeken keresztül pozitívan határozták meg az emberiség létét. Ennek helyébe felgyorsított ütemet és intenzív élvezeteket igyekszünk „minden áron” felhalmozni. „Minden áron” – egészséget, barátokat, családtagokat feladva, módszereket nem válogatva, felelősséget nem vállalva.
A természeti törvényeknek vagy alapelveknek három fő tulajdonsága van:
1. Univerzálisak – kultúrától és földrajzi különbségektől függetlenek,
2. Időtlenek – soha nem változnak
3. Kétségbevonhatatlanok – maguktól értetődnek.
Ezekből a jellemzőkből kiindulva - a mi magunk időbeni és térbeli korlátainkkal - csak azt tehetjük, hogy alkalmazkodunk hozzájuk. Hosszú távon akkor várhatunk kedvező eredményeket, ha „behódolunk” a természeti feljebbvalóságnak. Első adottságként az ember megkapta a választás szabadságát, ez viszont csak akkor válik a javára, ha a természeti feljebbvalóságot nem hagyja figyelmen kívül. Nem is teheti, hisz a környezettől nem elszigetelten, hanem annak részeként él. Tájainkon az elmúlt 50 évben megtapasztalhattuk az emberi feljebbvalóság mítoszát. Annak következményeit még generációk sorozata fogja elszenvedni. Itt az ideje, hogy észrevegyük: döntéseink figyelembe kell vegyék az alapelveket, a természeti törvényeket.
Vasárnap az erkölcsi feljebbvalósággal folytatjuk. Addig is egy további eredményes hetet!
2010. június 21., hétfő
Első adottságunk: a választás szabadsága és képessége
"Minden gyermek zseninek születik, a felnőttek azonban
minden 10.000. gyerek közül 9.999-ből ezt a képességet,
akaratukon kívül, gyorsan kiirtják."
minden 10.000. gyerek közül 9.999-ből ezt a képességet,
akaratukon kívül, gyorsan kiirtják."
BUCKMINSTER FULLER
Programozva vagyunk. Majdnem mindenki beismeri, hogy a gének és a neveltetés termékei vagyunk. Ezt elfogadva, nem maradna nekünk más hátra, mint az, hogy másokra mutogassunk és magunkat igazoljuk, hogy mi nem tehetünk semmiről, mi is áldozatok vagyunk. Kényelmes, talán egy kicsit unalmas hozzáállás. Pozitivuma, hogy nem kell felelősséget vállalni.
Kétségtelen, hogy életünket sokszor nagy mértékben befolyásolja a természetünk (gének) és a neveltetésünk (környezet, nevelés). A meghatározó szerepet viszont a szabad akarat, vagyis a választás szabadsága és képessége jelenti.
De miben is áll a választás szabadsága és képessége? A választás képessége azt jelenti, hogy nem egyszerűen csak a múltunknak vagy a génjeinknek vagyunk a termékei, és nem is annak, hogy mások hogyan kezelnek bennünket. Ha Anthony de Mello szavaival akarom szemléltetni, akkor: reakció helyett akció.
A választás szabadsága az inger és az azt követő válasz között helyezkedik el:
INGER ----választás szabadsága---> VÁLASZ
Percenként több száz inger ér minket és ezekre válaszolunk reakció vagy akció (cselekedet) formájában.
Ha nem élünk a választás szabadságával, akkor reagálunk, vagyis azon "programok" lépnek funkcióba, amelyet genetikailag és környezetünkben belénk tápláltak.
Ha élünk a választás szabadságával, akkor cselekszünk, kezünkbe vesszük életünk irányítását, a döntéseink termékei leszünk.
A választás szabadságával való élést befolyásolja az inger és a válasz közötti térköz szélessége. Ha az inger és a válasz között a térköz kellően széles, akkor a személynek könnyebben megy a cselekvés, a választás szabadságával való élés. A kisgyermekeknél és szeretet/támogatás hiányában felnőtt személyeknél ez a térköz fejletlen, ezért ők inkább reagálnak a cselekvés helyett. Kimutatták, hogy ez a térköz személyes hozzájárulással növelhető.
Ismerünk olyan eseteket, amikor széles térközzel rendelkező személyek mostoha körülmények közé kerülve a feladást választva összeomlanak és ismerünk olyan eseteket is, amikor kevés térközzel rendelkező személyek komoly erőfeszítések árán sikerült kiszélesíteni a genetikailag és környezetileg leszűkített térközt.
Kétségtelen, hogy megtörténnek velünk dolgok anélkül, hogy választhatnánk. Genetikai összetételünket nem választhatjuk meg, ahogy nem választhatjuk meg gyermekkorunk színterét sem. A felnőtt korba jutva mi magunk döntjük el, hogy mit kezdünk a génjeinkkel és milyen környezetben folytatjuk az életünket.
Ne feledje: ha hagyjuk, hogy hassanak az érzelmeinkre mások gyengeségei, azzal megbénítjuk önmagunkat, és felerősítjük az életünket romboló gyengeségek folytatódását.
Ne hagyja, hogy a holnap a tegnap túsza legyen.
Ha nem élünk a választás szabadságával, akkor reagálunk, vagyis azon "programok" lépnek funkcióba, amelyet genetikailag és környezetünkben belénk tápláltak.
Ha élünk a választás szabadságával, akkor cselekszünk, kezünkbe vesszük életünk irányítását, a döntéseink termékei leszünk.
A választás szabadságával való élést befolyásolja az inger és a válasz közötti térköz szélessége. Ha az inger és a válasz között a térköz kellően széles, akkor a személynek könnyebben megy a cselekvés, a választás szabadságával való élés. A kisgyermekeknél és szeretet/támogatás hiányában felnőtt személyeknél ez a térköz fejletlen, ezért ők inkább reagálnak a cselekvés helyett. Kimutatták, hogy ez a térköz személyes hozzájárulással növelhető.
Ismerünk olyan eseteket, amikor széles térközzel rendelkező személyek mostoha körülmények közé kerülve a feladást választva összeomlanak és ismerünk olyan eseteket is, amikor kevés térközzel rendelkező személyek komoly erőfeszítések árán sikerült kiszélesíteni a genetikailag és környezetileg leszűkített térközt.
Kétségtelen, hogy megtörténnek velünk dolgok anélkül, hogy választhatnánk. Genetikai összetételünket nem választhatjuk meg, ahogy nem választhatjuk meg gyermekkorunk színterét sem. A felnőtt korba jutva mi magunk döntjük el, hogy mit kezdünk a génjeinkkel és milyen környezetben folytatjuk az életünket.
Ne feledje: ha hagyjuk, hogy hassanak az érzelmeinkre mások gyengeségei, azzal megbénítjuk önmagunkat, és felerősítjük az életünket romboló gyengeségek folytatódását.
Ne hagyja, hogy a holnap a tegnap túsza legyen.
Üdvözöljük!
Kedves látogató! Blogger lett a Fontium, amit úgy fordít le a sztaki szótár, hogy "saját (we)blogjába irogató ember".
Tehát a Fontium irogatni fog ezen az oldalon. Cégünk határozott célja, hogy tanuljon és tanítson és ez a blog is ezt szolgálja. Szinte mindenki elismeri, hogy akkor tanulunk a legjobban, ha közben másokat tanítunk.
Ezekkel a gondolatokkal nyitottuk meg a blogot és azon dolgozunk, hogy tanulásunk a klienseink, az olvasók kiválóságát eredményezze.
Minden második héten jelentkezünk egy különálló témával, amelyben rövid "leckék" lesznek. Ezek a "leckék" nem saját alkotások, adaptáltuk, módszertanilag átdolgoztuk, próbáltuk érdekessé tenni.
Az e heti témánk: ADOTTSÁGAINK
A mai napra egy idézettel búcsúzunk:
"A gonosz diadalához csak annyi kell,
hogy a jó emberek ne tegyenek semmit."
EDMUND BURKE
Tehát a Fontium irogatni fog ezen az oldalon. Cégünk határozott célja, hogy tanuljon és tanítson és ez a blog is ezt szolgálja. Szinte mindenki elismeri, hogy akkor tanulunk a legjobban, ha közben másokat tanítunk.
Ezekkel a gondolatokkal nyitottuk meg a blogot és azon dolgozunk, hogy tanulásunk a klienseink, az olvasók kiválóságát eredményezze.
Minden második héten jelentkezünk egy különálló témával, amelyben rövid "leckék" lesznek. Ezek a "leckék" nem saját alkotások, adaptáltuk, módszertanilag átdolgoztuk, próbáltuk érdekessé tenni.
Az e heti témánk: ADOTTSÁGAINK
A mai napra egy idézettel búcsúzunk:
"A gonosz diadalához csak annyi kell,
hogy a jó emberek ne tegyenek semmit."
EDMUND BURKE
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
