"Minden gyermek zseninek születik, a felnőttek azonban
minden 10.000. gyerek közül 9.999-ből ezt a képességet,
akaratukon kívül, gyorsan kiirtják."
minden 10.000. gyerek közül 9.999-ből ezt a képességet,
akaratukon kívül, gyorsan kiirtják."
BUCKMINSTER FULLER
Programozva vagyunk. Majdnem mindenki beismeri, hogy a gének és a neveltetés termékei vagyunk. Ezt elfogadva, nem maradna nekünk más hátra, mint az, hogy másokra mutogassunk és magunkat igazoljuk, hogy mi nem tehetünk semmiről, mi is áldozatok vagyunk. Kényelmes, talán egy kicsit unalmas hozzáállás. Pozitivuma, hogy nem kell felelősséget vállalni.
Kétségtelen, hogy életünket sokszor nagy mértékben befolyásolja a természetünk (gének) és a neveltetésünk (környezet, nevelés). A meghatározó szerepet viszont a szabad akarat, vagyis a választás szabadsága és képessége jelenti.
De miben is áll a választás szabadsága és képessége? A választás képessége azt jelenti, hogy nem egyszerűen csak a múltunknak vagy a génjeinknek vagyunk a termékei, és nem is annak, hogy mások hogyan kezelnek bennünket. Ha Anthony de Mello szavaival akarom szemléltetni, akkor: reakció helyett akció.
A választás szabadsága az inger és az azt követő válasz között helyezkedik el:
INGER ----választás szabadsága---> VÁLASZ
Percenként több száz inger ér minket és ezekre válaszolunk reakció vagy akció (cselekedet) formájában.
Ha nem élünk a választás szabadságával, akkor reagálunk, vagyis azon "programok" lépnek funkcióba, amelyet genetikailag és környezetünkben belénk tápláltak.
Ha élünk a választás szabadságával, akkor cselekszünk, kezünkbe vesszük életünk irányítását, a döntéseink termékei leszünk.
A választás szabadságával való élést befolyásolja az inger és a válasz közötti térköz szélessége. Ha az inger és a válasz között a térköz kellően széles, akkor a személynek könnyebben megy a cselekvés, a választás szabadságával való élés. A kisgyermekeknél és szeretet/támogatás hiányában felnőtt személyeknél ez a térköz fejletlen, ezért ők inkább reagálnak a cselekvés helyett. Kimutatták, hogy ez a térköz személyes hozzájárulással növelhető.
Ismerünk olyan eseteket, amikor széles térközzel rendelkező személyek mostoha körülmények közé kerülve a feladást választva összeomlanak és ismerünk olyan eseteket is, amikor kevés térközzel rendelkező személyek komoly erőfeszítések árán sikerült kiszélesíteni a genetikailag és környezetileg leszűkített térközt.
Kétségtelen, hogy megtörténnek velünk dolgok anélkül, hogy választhatnánk. Genetikai összetételünket nem választhatjuk meg, ahogy nem választhatjuk meg gyermekkorunk színterét sem. A felnőtt korba jutva mi magunk döntjük el, hogy mit kezdünk a génjeinkkel és milyen környezetben folytatjuk az életünket.
Ne feledje: ha hagyjuk, hogy hassanak az érzelmeinkre mások gyengeségei, azzal megbénítjuk önmagunkat, és felerősítjük az életünket romboló gyengeségek folytatódását.
Ne hagyja, hogy a holnap a tegnap túsza legyen.
Ha nem élünk a választás szabadságával, akkor reagálunk, vagyis azon "programok" lépnek funkcióba, amelyet genetikailag és környezetünkben belénk tápláltak.
Ha élünk a választás szabadságával, akkor cselekszünk, kezünkbe vesszük életünk irányítását, a döntéseink termékei leszünk.
A választás szabadságával való élést befolyásolja az inger és a válasz közötti térköz szélessége. Ha az inger és a válasz között a térköz kellően széles, akkor a személynek könnyebben megy a cselekvés, a választás szabadságával való élés. A kisgyermekeknél és szeretet/támogatás hiányában felnőtt személyeknél ez a térköz fejletlen, ezért ők inkább reagálnak a cselekvés helyett. Kimutatták, hogy ez a térköz személyes hozzájárulással növelhető.
Ismerünk olyan eseteket, amikor széles térközzel rendelkező személyek mostoha körülmények közé kerülve a feladást választva összeomlanak és ismerünk olyan eseteket is, amikor kevés térközzel rendelkező személyek komoly erőfeszítések árán sikerült kiszélesíteni a genetikailag és környezetileg leszűkített térközt.
Kétségtelen, hogy megtörténnek velünk dolgok anélkül, hogy választhatnánk. Genetikai összetételünket nem választhatjuk meg, ahogy nem választhatjuk meg gyermekkorunk színterét sem. A felnőtt korba jutva mi magunk döntjük el, hogy mit kezdünk a génjeinkkel és milyen környezetben folytatjuk az életünket.
Ne feledje: ha hagyjuk, hogy hassanak az érzelmeinkre mások gyengeségei, azzal megbénítjuk önmagunkat, és felerősítjük az életünket romboló gyengeségek folytatódását.
Ne hagyja, hogy a holnap a tegnap túsza legyen.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése