A vezetésről...

Egy rövidebb szünet után újból itt vagyunk. Lassan lejár a szabadság és mindenki visszamegy a munkahelyére, ahol újból szembesül a vezetés kihívásaival (a sajátjával vagy a másokéval).

Nincs jó tapasztalatunk a vezetéssel kapcsolatban. Szinte kivétel nélkül mondhatjuk, hogy már az óvodából és az iskolából már magunkkal hozunk egy „csomag” rossz tapasztalatot a vezetéssel kapcsolatban. Már ott is megtapasztaltuk az ellentmondásokat a tanítottak és a példamutatás között.

Később pedig munkavállalóként vagy vállalkozóként sincsennek jobb tapasztalataink mivel a közhivatalokban és a magáncégeknél is szembesülünk a „botcsinálta” vezetők hatalomelvűségével és visszaéléseivel.

De mi is a vezetés? A kilencvenes években nagyon elterjedt a menedzsment kifejezés, sokan még ma is ezt használják a vezetés megjelöléseként is. A vezetés (leadership) és a menedzsment között lényeges különbségek vannak, és mindkettő létfontosságú.

„A vezetés azt jelenti, hogy olyan világosan adjuk az emberek tudtára értékeiket és potenciáljukat, hogy az saját magukban is tudatosodjon” – egyszerüsíti le Stephen R. Covey.

Tehát a vezetés nem más, mint annak a művészete, hogy másokat képessé tegyünk bizonyos dolgok elvégzésére. És akkor itt visszatérek az iskolára. Az iskola küldetése, hogy a gyerekeket nevelje, de ha az iskola vezetése rossz, akkor a nevelés is rossz. A vezetés a minisztériumtól a gyerekekig hat és a jelenlegi körülmények között a rossz vezetés konkrét következményeivel kell szembenéznünk akkor, amikor hatalomelvű igazgatók és tanárok (a felsőbb szervekről nem is beszélve) inkább elfojtják a tanulók tehetségeit, mintsem elősegítsék azok kifejlesztését. Ez a folyamat tovább folytatódik az egyetemeken, ahol a szervezeti kultúra még jobban hangsúlyozza a tanárok hatalmát.

Említettük, hogy a vezetés és a menedzsment egyaránt nélkülözhetetlen elemei a szervezetek fejlesztésének. Feltevődik a kérdés, hogy mikor kell vezetni és mikor kell menedzselni.

Azt javasoljuk, hogy menedzseljük azokat a dolgokat, amelyeknek nincs választási szabadsága:
1. Pénz
2. Struktúrák
3. Fizikai erőforrások
4. Költségek
5. Rendszerek
6. Létesítmények
7. Információk
8. Folyamatok
9. Eszközök
10. Idő
11. Készletek

A fenti dolgok mellett vannak emberek, akik úgy döntenek, hogy menedzselést igényelnek és eközben megtartják a saját maguk fölötti vezetést.

A vezetést az emberek igényelik. Az ők esetükben szükséges az, hogy tudatosítsuk az értékeiket és potenciáljaikat.

Nálunk, sajnos, évtizedeken át a teljes kontroll és irányítás dominált, ezért sok ember még az életének saját vezetéséről sem beszélhet. Ahhoz voltak szokva, hogy felelősségvállalás és kommentár nélkül elfogadják és végrehajtsák az „utasításokat”.

Ezért olyan nehéz igazi vezetőket találni a tájainkon. A vezetésnek, mint művészetnek nincs kultúrája. Egyik felől nagyon nehéz olyan vezetőket találni, akik mernek kezdeményezni (és nyilván kockáztatni), hogy felkutassák alkalmazottaik értékeit és potenciáljait és ezt tudatosítsák is bennük. Másik felől pedig a munkavállalók részéről hiányzik a bátorság az ilyen jellegű igényeik megfogalmazására, mert sokkal kényelmesebb továbbra is felelősségvállalás nélkül „végrehajtani” az utasításokat.

Ez egy mókuskerék és senki nem látszik kellően motiváltnak, hogy ebből kiszálljon. A munkaadók és a munkavállalók kölcsönös újjal mutogatással hárítják a felelősséget, ahelyett, hogy közösen próbálnának egymás gyengeségeinek a kiegészítői lenni.

A következő cikkünk a szervezetekről lesz.